Krisztina királynő Rómában

„Padrona di Roma” – Róma úrasszonya: ez volt nem-hivatalos rangja-elnevezése Svéd Krisztinának, mikor trónjáról lemondva és vallását elhagyva az Örök Várost választotta önkéntes száműzetése helyéül. Időnkint katonáival szerzett érvényt ennek a címnek, időnként megpróbált valódi politikai hatalmat szerezni. De római évei alatt mindig megmaradt a város szellemi úrasszonyának: udvarában a szellemi élet minden ágazata otthonos volt. Ő maga nem mindig és nem mindenben rokonszenves jellenség. Ám sugárzó szelleme munkára serkentette a környezetében élőket: muzsikusokat, színházi embereket és tudósokat. Karmestere volt az ifjú Alessandro Scarlatti, színháza Róma legjelentősebbjei közé tartozott és udvarának „akadémiáiban” a tudósok java gyülekezett. Erdődy János regénye ezt a rendkívül színes, kavargó, fénnyel és árnyékokkal teljes barokk légkört idézi meg és eleveníti fel. Költők és kalandorok, bíborosok és muzsikusok, asszonyok és férfiak kelnek életre a könyv lapjain, s velük Róma úrasszonyának, a legendás Krisztina Királynőnek udvara.